HTML

Ép és Tudatos

Tudatos, egészséges életvitel a gondolkodó embereknek: racionálisan, tudományos alapokra építve. Ne hagyd magad átverni, tájékozódj hiteles forrásból!

Tudatos, egészséges életvitel - tudományos szemmel!

2012.09.20. 18:34 antitézis

Könyvajánló: Terror a családban – A feleségbántalmazás és a jog (írta: Morvai Krisztina)

Címkék: biztonság egészség otthon tudatos

A most bemutatni kívánt könyv felvázolja a családon belüli erőszak természetrajzát, segítséget nyújt azoknak, akik fel szeretnék venni, vagy akár hivatalból fel kell venniük a harcot ellene, valamint támaszt nyújthat azoknak, akik szabadulnának bántalmazójuktól.

terroracsaladban.jpg

Az elmúlt hetekben felkapott téma lett a családon belüli erőszak, és várhatóan a Büntető Törvénykönyvben (Btk.) önálló bűncselekményként is szerepelni fog. Véleményem szerint nagyon helyesen! Köszönhető mindez annak, hogy szerencsére(!?) Magyarország és ezen belül a Parlament is tele van Európában vállalhatatlan butaságokat hajtogató fajankókkal. Ráadásul ők néha elég hangosak ahhoz, hogy közfelháborodást keltsenek, aminek következtében a kormánynak eredeti szándékával ellentétesen végül engednie kellett a népi kezdeményezésnek. [1]

 Sajnos a médiában is fel-fel bukkan egy-egy átgondolatlan hang, amely ellenzi a különálló büntetését ennek a talán legvisszataszítóbbnak nevezhető bűnnek. Álláspontjuk szerint a Btk. külön bünteti a különböző erőszakos, becsületsértő, garázda, veszélyeztető, stb. cselekményeket, szükségtelen bővíteni a jogszabályt. Ezek a szerzők bizonyára soha nem voltak bántalmazott anyák, feleségek, gyermekek, nem rettegtek nap mint nap, nem küzdöttek az életbenmaradásért, nem kellett elhagyniuk az otthonukat és nem kényszerültek még arra, hogy egyszerre bizonygassák igazukat több különböző hatóságnál, több különböző ügyben, miközben dolgoznak, biztosítják saját és gyermekeik létfeltételeit, menekülnek, bujkálnak, félnek. Az ilyen ellenző álláspontot képviselők véleményét nyugodta átugorhatjuk, mert NEM ÉRTENEK HOZZÁ! Szerencsére azonban a megbízhatóbb újságokban helyesen közelítik meg a témát. [2][3]

Térjünk rá inkább a téma szakértőjének könyvére! [4] Az olvasmány szerzője politikai pályafutása előtt jogvédőként írta ezen remekművet. Sokáig tabuként kezelt témát dolgozott fel alaposan, őszintén, olvasmányosan, használhatóan. A kötet számos családon belüli erőszakos cselekményről készült bírósági iratot, áldozatokkal és elkövetőkkel készült interjút idéz, vonja le tanulságait. Ezen túlmenően praktikus tanácsokkal látja el az ilyen ügyek minden szereplőjét, mind a bántalmazott nőket, mind a viselkedésükön változtatni kívánó bántalmazókat, mind az ilyen jellegű ügyekben érintett hatóságok dolgozóit. A szomorú mindössze az, hogy első megjelenése óta az elmúlt 14 évben nem sokat mozdult előre az ügy! Teljes magabiztossággal állíthatom ezt, miután rálátásom nyílt egy folyamatban lévő hasonló esetre.

Morvai Krisztina írása egyszerre nyomasztó és felemelő. Egyrészt elkeserítő, hogy mennyire elterjedt a családon belüli erőszak, a szerző becslése szerint hetente egy nő belehal a bántalmazásba, a gyilkosságban elhunyt nők 60%-ának párja oltja ki életét. Megdöbbentő az az adat is, hogy a párkapcsolatban élő nők 10%-a szenved éveken-évtizedeken keresztül, tehát minden tízedik! Másrészt felemelő, hogy van, akinek sikerül új, önálló életet kezdenie, megtalálnia a boldogságot. Ehhez azonban alaposan fel kell „fegyverkezni”, jogtudással, segítőkkel, a megélhetéshez szükséges javakkal és tudással.

A bántalmazók sajnos gyakran olcsón megússzák, hiszen a rendőrség gyakran bagatellizálja a bántalmazásokat (amíg vér nem folyik, addig nem intézkedik). További kirívóan felháborító gyakorlat, hogy ha a férfi támad a feleségére ököllel, és agyonveri, akkor jó eséllyel csupán halált okozó testi sértésért vonják felelősségre, a nála gyengébb nő rendszerint egy esetben képes megvédeni magát: fegyvert ragadva, ez viszont márt emberölésként értékelt cselekmény, amiért természetesen súlyosabb büntetés jár.

Szerencsére az író alaposan feltárja a családon belüli terror elhatalmasodásához vezető előzményeket is, így az olvasó még idejében felismerheti a zátony felé futó kapcsolatának jeleit, a férfi lépéseit afelé, hogy áldozatát teljes irányítása, uralma alá hajtsa. Hogyan is kezdődik az, ahogyan a diktátor elkezdi magához ragadni a hatalmat? Az önbizalom letörésével, a szóbeli bántásokkal, piszkálódásokkal, megalázó becézgetéssel, majd az elszigeteléssel indul, amely „ártatlan” féltékenykedésben, az idő és a telefonhívások pontos kikérdezésében, a közel állók (barátok, barátnők, családtagok) elidegenítésében, „jelenetek rendezésében” testesül meg. Hiszen a „csordáról leválasztott vad” védtelenebb. Később nem lesz kitől segítséget kérni, nem lesz kihez menekülni, amikor elhatalmasodik a terror.

A teljes anyagi függőség tökéletesen kiszolgáltatottá teszi a nőt, ezért nem szabad soha feladni a teljes önállóságot, szakma, munkatapasztalat, munkahely, jogosítvány, iskola, stb. nélkül az ember nem, vagy csak nehezen tud megállni a saját lábán. A pénzügyekről való döntéseknek, a pénzkezelésnek közöseknek kell lennie a kapcsolatban. Ha a férj magához ragadja ezeket, kizárólag ő lát rájuk, az gyanús, mint ahogyan a konyhapénz fillérre történő elszámoltatása is. Nagyon rossz érzés lehet egy forint és az életbenmaradáshoz szükséges tudás nélkül az utcára menekülni gyakran az éjszaka közepén.

Sokan, miután elszenvedik első bántalmazásaikat, magukban keresik a hibát, megtört önbizalmuk miatt esetleg még jogosnak is érzik a pofonokat. Azonban nincsen megfelelő indíték azokra! Hiába bíznak abban is sokan, hogy magától javul majd a helyzet, sem az új ház, sem az új munka, sem a születő gyermek, sem az odaadóbb figyelem a férj iránt, sem a férj ígéretei, semmi nem hoz tartós eredményt, legfeljebb hosszabb-rövidebb időkre! (Megfigyelték a bántalmazók hozzáállásának ciklikusságát. Egyszer édespofik, egyszer vadállatok.)

Az első bántás után minél hamarabb el kell menni! Annál „olcsóbban megúszhatja” az áldozat! Aki tűr, annak könnyen meglehet, hogy vége! Életét rettegésben, egyre súlyosabb bántalmazások közepette élheti le. Könnyen léphet a lelki és fizikai romláshoz, a depresszióhoz, a gyógyszerfüggőséghez, az alkoholizmushoz, a maradandó fogyatékossághoz, végül a halálhoz vezető útra, de semmi esetre sem a boldogság felé tart! A bántalmazójának célja egy megtört eszközt faragni feleségéből, aki főz, mos, takarít, szexuális örömet szerez, gyereket nevel, akár még pénzt is keres. Tehát amint először lefogják, akarata ellenére a lakásba zárják, vagy elcsattan az első pofon, rá kell jönni: ebből már nem lesz kiegyensúlyozott, önzetlen és boldog szerelmi kapcsolat.

Aki elhatározza, hogy kilép az őt sanyargató kapcsolatból, az készüljön fel lelkileg és anyagilag, mert nehéz és hosszadalmas lehet a művelet, különösen akkor, ha közös vagyon, esetleg közös gyermekek is vannak. A hatóságoktól lassú, hanyag, tehetetlen és lelkiismeret nélküli ügyintézést, értetlenkedést, a korábbi ismerősöktől akár megvetést is várhat a menekülő. Kiváltképp abban az esetben, ha a család korábban a tökéletességet sugározta kifelé, illetve, ha a korábbi bántalmazója úgy manipulálja a külvilág által látott képet, hogy ő maga a földre szállt angyal szerepében tetszelegjen.   

A menekülő nők gyakran egyedül érzik magukat. A hatóságoknál eredménytelen ügyintézés és a korábbi baráti kapcsolatok megszakadása miatt gyakran alakul ki az a benyomásuk, hogy mindenki ellenük van. Szerencsére azonban vannak olyan szervezetek, amelyek felkarolják őket. Jó, ha az ember előre felkészül, tisztában van a jogszabályokkal, amelyekkel a hatóságokat munkára bírhatja, a menedéket nyújtó szervezetek elérhetőségeivel, amelyekhez fordulhat (a könyv nevesít is jónéhányat, pl.: NANE Egyesület [5], Menhely Alapítvány [6]).  A független élethez vezető szenvedések azonban megérik! Nincs értékesebb a szabadságnál, a félelem és bántalmazás nélküli légkörnél! A gyermekeknek feltétlenül ez az érdeke, hogy a fejlődésükhöz megfelelő környezetben nevelkedhessenek, illetve hogy ne rögzüljön bennük a vadállatias „apai” szerep.

Morvai Krisztina kiválóan rávilágít arra, hogy a családon belüli erőszak előfordulásának csökkenéséhez szükséges, hogy a hatóságokon kívül a társadalom is megvesse, elítélje, helytelenítse azt. Mindenki tehet a jó ügy érdekében, egyrészt pénzbeli és tárgybeli adományokkal támogathatja a segítő szervezeteket, anyaotthonokat, menedékeket, másrészt minél hangosabban állhat ki a bántalmazás ellen a napi beszélgetések során is. A szülők mutassanak jó példát gyermekeiknek, tiszteljék, becsüljék egymást. Ha gyermekeik párkapcsolatba kerülnek kísérjék figyelemmel azt. A barátok, barátnők figyelmeztessék egymást, ha a normális párkapcsolatban elfogadott viselkedéstől eltérést tapasztalnak ismerőseik körül (megcsalás, erőszakoskodás, önzőség, hazugság, stb.), hiszen az ő fülükbe talán olyan lassan csepeg a méreg, hogy nem is észlelik.

Szóval csak lelkiismeretesen, bátran és okosan!

 

 

Felhasznált irodalom:

[4] Terror a családban – A feleségbántalmazás és a jog, író: Morvai Krisztina, Kossuth Kiadó, 1998, 2003