HTML

Ép és Tudatos

Tudatos, egészséges életvitel a gondolkodó embereknek: racionálisan, tudományos alapokra építve. Ne hagyd magad átverni, tájékozódj hiteles forrásból!

Tudatos, egészséges életvitel - tudományos szemmel!

2012.04.23. 11:49 antitézis

Vízipipázás

Címkék: dohányzás egészség víz tudatos tévhitek fenntarthatóság


Valóban ártalmatlanabb, mint a cigarettázás?

 

A fiatalok körében néhány éve folyamatosan terjedő szokás a vízipipázás. Összegyűlnek a barátokkal és rituális előkészületek után együtt szipákolják a különböző formájú és díszítésű készülékekből a különböző ízesítésű dohányokat. A szülők jelentős része is ártatlannak találja, amit a gyerekek csinálnak, hiszen csak „vízi” a pipa, mintha „cigirágó” lenne. A szaga sem erős, a víz is „szűri”, keleti báj lengi körül… vajon valóban ártatlan dologról van szó? Sajnos egyáltalán nem!



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem feltétlenül jobb, mint egy gyárkémény!

 

Azzal szinte mindenki tisztában van már, hogy a cigarettázás során a szén-dioxid, a szén-monoxid, a ciánsav mellett több ezer féle vegyület keletkezik, például a rákkeltő nitrózaminok, a policiklusos aromás szénhidrogének (pl: antracén, fenantrén, pirán, valamint a bizonyítottan rákkeltők pl.: benz(α)antracén, benz(α)pirén). Ilyen és ehhez hasonló vegyületekből áll össze a kátránynak nevezett szilárd por-részecskék valamint folyadék-cseppecskék halmaza. A levegőben szállva fehér füstnek, a tüdőben pedig fekete lerakódásnak láthatjuk. A „letüdőzés” után nem fúj ki füstöt a dohányos, vajon hová tűnik a kátrány? A dohányfüst nagyrésze a tüdőre veszélyes nagyságrendbe esik, leülepedik a tüdőhólyagocskákban, és ami nem lép be belőle a véráramba, az ott is marad. Ez a lerakódás azon túl, hogy gyulladást, rákot idézhet elő, még a gázcserét is akadályozza a tüdő felületén keresztül, ami végeredményben a szívet is jobban terheli. Mivel van körülbelül 93 négyzetméternyi tüdőhólyagocskánk, így az oxigénpalack nem rögtön kell, csak szépen lassan, ezért nem érzik a dohányzók a rájuk leselkedő veszélyt.


A vérben az oxigént szállító hemoglobinra erősen ráakaszkodó szén-monoxid rontja az agy és az izmok oxigénellátását. Miután a dohányos egyre nehezebben fog még lépcsőzni is, nem csoda, ha elmegy a kedve a sporttól is. A dohányzás következtében az erek szűkülése, a szervezet vérellátásának romlása is várható. Idővel pedig megnő a tüdőrák, ajakrák, szájrák, gyomorrák, gégerák, nyelőcsődaganat, hasnyálmirigyrák, hólyag rák, a tüdőtágulás, stb. valószínűsége. Csökken a várható élettartam, és az életminőség is romlik. A legelterjedtebb nem természetes halálok a dohányzás, még akkor is, ha nem mondják ki senkire: őt a dohányzás vitte el. Ezen túlmenően pedig egyáltalán nem lehet kellemes állandó függőségben élni.

 

A vízipipázást sokan tévesen kivételnek tartják mindezek alól. Hamis biztonságérzetet kölcsönöz, hogy a füstje nem olyan fojtogató, mint a cigarettáé. A ciginél könnyebben meg lehet szokni, nincs az a hányinger, rosszullét, szédülés, vagy ha van, akkor csak enyhébb.  Az égés nem az arcunkban, hanem tőlünk egy méterre zajlik, a füst átbuborékol egy vízzel teli edényben, márpedig a vizet a megtisztulással hozzuk összefüggésbe. Ráadásul előfordul, hogy a vízbe virágszirmokat szórnak, és ugyan ki gondolná, hogy amiben virágok vannak az nem jó?

 

Dohányból is elég színes a választék, nem csak mentolos és sima van, hanem csupa-csupa „egészségesen” ízesített: mézzel, melasszal, gyümölcsökkel, olajokkal, almával, mangóval, banánnal, eperrel, szőlővel. Fentebb, a dohányzással kapcsolatban felsorolt egészségre káros hatások és mérgező anyagok keletkezése a vízipipázásra is igazak! Sőt, van, ami sokkal határozottabban! A vízipipázás során jelentős mennyiségben belélegzett szén-monoxidot, nikotint, kátrányt, nitrozaminokat és nehézfémeket (arzén, króm, kobalt, ólom) említenek a tanulmányok. [1] [2] [3] Egyszeri vízipipa használat során 1,7-szer annyi nikotin, 6,5-szer annyi szén-monoxid és 46,5-szer annyi kátrány kerül a szervezetbe, mint egy szál cigaretta elszívásakor.

Egy vízipipázás során (időtartamtól, égési és egyéb körülményektől függően) 1-50 közötti szál cigarettának megfelelő mérgező anyagot szívhat be az ember. Az elfogyasztott rákkeltő policiklusos aromás szénhidrogének mennyisége is lehet akár több mint ötvenszerese is, mint egy szál cigarettának az elszívása során, és ugyanez igaz a nehézfémekre is. Természetesen a vízipipázók melletti passzív dohányzás is káros, a kifújt füst is tele van azokkal az apró szemcsékkel, amelyek a keringési rendszert és a légzőszervet károsítják. [4]

 

A dohány égetéséhez használt szén nagyrésze „üzemanyagban” gazdag és levegőben szegény körülmények között, így tehát tökéletlenül ég el, ezért sok szén-monoxid keletkezik a folyamat során.[3] A vér szén-monoxid telítettsége nagyobb, akár kétszerese is lehet, mint a cigarettát szívók esetében. A vízipipába való dohányok nikotintartalma miatt pedig van esélye a rászokásnak is. [2]

 

Gyorsan gyűlnek a bizonyítékok arra, hogy a vízipipázásnak milyen káros következményei vannak az egészségre. A hosszútávú használat negatív hatással van a tüdőfunkcióra, hasonló mértékben rontja azt, mint a dohányzás, valamint oka lehet a krónikus obstruktív tüdőbetegség kialakulásának is. [5] Az sem okoz meglepetést, hogy bizonyíthatóan összefüggésbe hozható a tüdőrákkal, valamint egyéb légzőrendszert érintő megbetegedésekkel, alacsony születési súllyal, és szájüregi megbetegedésekkel is. [6] Egy tanulmány szerint 25 indiai tüdőrákkal diagnosztizált betegből 22 vízipipa használó.[2]

 

Sok bizonytalanságot okoz egyelőre, hogy a vízipipázók részvételével nem folytattak még le olyan nagy mennyiségű, olyan jó minőségű és olyan hosszútávú vizsgálatot, mint mondjuk a cigarettázás esetében. Ugyanis a fejlettebb országokban csak az elmúlt egy-két évtizedben jelent meg és kezdett terjedni a vízipipázás. A sok hasonlóság ellenére pedig sok eltérés is mutatkozik a két dohányzási forma között. A cigarettához képest a vízipipa dohánya például csak fele akkora hőmérsékleten ég, olyan 550 fok körül. Ennek következtében némileg más anyagok keletkeznek, ezeket a továbbiakban még alaposan meg kell vizsgálni. [1] Emiatt, és a használat eltéréseiből adódó különbségek miatt még időbe telik, mire az egészségvédő szervezetek is felfigyelnek a jelenségre.

 

Azt egy tanulmány már felderítette, hogy a cigarettaszívás van a legnagyobb negatív hatással a tüdőfunkcióra, utána jön a vízipipa-szívás, majd a passzív dohányzás, és a legjobb eredmények az egyáltalán nem dohányzóknál tapasztalhatóak. Annak ellenére, hogy a vízipipázás során a cigarettánál sokszorosan több káros anyag árasztja el a szervezetet, a vízipipázást ritkábban tudják művelni, így lehetőség nyílik arra, hogy a légutakban a gyulladások meggyógyuljanak. [7]

 

 

A vízipipa működése egyszerű. Amikor az valaki megszívja a tömlőt, vákuumot hoz létre a víz felett, légköri levegő áramlik be, amely átszívódik a faszén és a dohány mellett, így magával ragadja az aroma anyagokat, valamint a faszén és a dohány égésekor képződő káros vegyületeket is, majd a vízen keresztülhaladva jutnak el a tüdőbe. Sokan úgy tartják, hogy ezeket a vegyületeket a víz kiszűri, illetve lerakódnak a hosszú csőben. Egyrészt, ha a víz kiszűrné, akkor nem lenne értelme vízipipázni, mert abban az esetben az aromaanyagok sem jutának át, másrészt nem lenne minek lerakódnia a csőben, harmadrészt nem is lenne minek füstölnie. Ha belegondolunk, a kéményben vagy egy autó kipufogórendszerében sem rakódik le az összes káros anyag, hiszen akkor hamar el is tömődnének a járatok. A vízipipa használat során kicsit elszíneződik ugyan a víz, de a káros anyagoknak csak kis része marad benne, mint ahogyan a cigaretta szűrője is elszíneződik, mégis nagyon káros marad az is, ami átjut rajta.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vajon miért nem teljesíti az elvárásokat, és miért nem szűri meg a víz a füstöt? Egyrészt a füstgázok nagyobb buborékok formájában mennek át a folyadékon. Egységnyi térfogathoz a gömbnek a legkisebb a felszíne, és csak a gáz-folyadék érintkezésének felszínén tudna átoldódni kevéske káros anyag a vízbe. Ez azért van így, mert a gázokban a diffúzió sebessége nagyon alacsony. Igaz, hogy vegyészek is csinálnak olyat, hogy egy gázt átszívnak/átfújnak egy arra alkalmas folyadékon, azért, hogy megtisztítsák. Ám ott különböző betétekkel, szűkítőkkel érik el, hogy a gáz jobban eloszoljon a folyadékban, kisebbek legyenek a buborékok, és tovább is maradjon benne. Erre már gondoltak egyes gondos(abb) vízipipa-fejlesztők is. Árulnak olyan műanyag hálót, amely kisebb buborékokat képez a víztartályban, hogy nagyobb felületen érintkezzen a gáz a vízzel. Ezek hatásosságára azonban nincsen bizonyíték, hogy valóban csökkentenék-e a káros hatásokat!

Az autók katalizátorában (amelyet a káros vegyületek csökkentésére használnak) is több tízezer négyzetméter felületet alakítanak ki, méhsejt szerkezet révén, és olyan anyagokkal töltik meg, amelyek ránézésre kicsi szemcsékből állnak, vagy hullámosak, viszont hatalmas a felületük. Az autók ráadásul a szén égetésénél tisztább üzeműek, de még esetükben is drága és bonyolult katalizátorokat kell beszerelni. Nem elég vízen keresztülvezetni a motor égéstermékeit! Akkor a tüdőnkbe miért engednénk be ily módon az égéstermékeket? A sikertelen vízszűrés egyik oka tehát a kis érintkezési felszín.

 

Az oldhatóságtól is erősen függ, hogy mivel mit lehet kiszűrni, visszatartani. A vegyészek a folyadékhoz gyakran hozzáadnak olyan anyagokat, amelyek növelik az oldhatóságot, vagy elreagálnak a káros anyagokkal. Vagy például a háztartásban is a mosásnál szappan segít a vízben tartani a zsíros-olajos koszt, de a tiszta vizet jó sokáig folyathatnánk a koszos ruhára, hogy elérjük ugyanazt az eredményt., amit egy kisöblítővel vagy szappannal. Akkor miért gondoljuk, hogy a zsíros-olajos koszhoz hasonló kátrányt a tiszta víz megfelelően visszatartaná? Próbáljunk csak meg egy kis hamut vagy kormot feloldani a vízben! A korom, az olajréteggel bevont részecskék víztaszítók (hidrofóbok).

Továbbá a vízipipában keletkező mérgező gázok, a szénmonoxid, a nitrogénoxidok, stb., sem oldódnak vízben. A sikertelen vízszűrés másik fő oka tehát az, hogy a képződő molekulák nem oldódnak vízben.  

 

Az lehetséges, hogy a vízipipából szívott füst gyengébbnek érződik, mint a cigarettából szívott, de egy szál cigaretta elszívása általában néhány percig tart, és ezalatt körülbelül fél liter füstöt szív be a dohányos, míg egy vízipipázás legalább 20, de akár 60 percig is eltart. Ennek során pedig egy-egy szívással akár egy liternyi „laza” füstöt is belélegezhet az ember, majd ezt ismétli hosszan. Tehát többet és több időn keresztül lélegez be a vízipipázó.

 

Apró bár, de mégiscsak fejlődést jelentenek az elektromos fűtésű vízipipák, amelyekben nem ég szén. Ezáltal csökken a füstben a kátrány és a nehézfémek mennyisége is. Ám az apró szemcséjű fázishoz kevéssé járul hozzá a szén. Tehát egészségbarátnak még ezek a berendezések sem nevezhetőek. További kockázatcsökkentés érhető el a szívókába helyezhető füstszűrőkkel.

 

Mivel közösen használnak egy készüléket, és egy cserélhető műanyag szipkát (ha egyáltalán van rajta) így a vízipipázás közrejátszhat fertőző betegségek terjesztésében is, mint amilyen például a herpesz vírus is.

 

 

A valóság tehát az, hogy a vízipipa füstje is tartalmaz rákkeltő, tüdőkárosító, érkárosító, szívkárosító anyagokat, mérgeket, és segíthet rászokni a nikotinra is. A már nikotinfüggők esetében pedig még a dohányzás is ártalmatlanabb módja a nikotin rendszeres felvételnek.

 

Közösségi programokra szükség van, de egy kellemes összejövetel inkább szóljon a sportról, a társasjátékról, közös ételkészítésről, vagy egyéb kellemes tevékenységről, mint a dohányzás bármilyen fajtájáról. Ha pedig előkerül a vízipipa, azt a passzív dohányzás elkerülése érdekében inkább a szabadban gyújtsák be, és minden használónak legyen külön cserélhető, eldobható szipkája. Abban pedig csak reménykedhetünk, hogy a gyerekek közös tudatmódosító fogyasztásának ilyen formája nem vezet az egyre erősebb szerek felé (alkohol, marihuána, stb.).   

 

 

Felhasznált irodalom:

 

[1] Tobacco smoking using a waterpipe: a re-emerging strain in a global epidemic

W Maziak, K D Ward, R A Afifi Soweid, T Eissenberg

Tobacco Control 2004;13:327–333.

 

[2]Water-Pipe (Narghile) Smoking: An Emerging Health Risk Behavior

Barry Knishkowy and Yona Amitai

Pediatrics 2005;116;e113

 

[3]Investigation of mainstream smoke aerosol of the argileh water pipe

A.Shihadeh

Food and Chemical Toxicology 41 (2003) 143–152

 

[4]Waterpipe Tobacco Smoking: An Emerging Health Crisis in the United States

Caroline Cobb, Kenneth D. Ward, Wasim Maziak, Alan L. Shihadeh, Thomas Eissenberg

Am J Health Behav. 2010 ; 34(3): 275–285.

 

[5]Effects of Water-Pipe Smoking on Lung Function : A Systematic Review and Meta-analysis

Philippe Abou Jaoude, Roland Honeine and Elie A. Akl

Dany Raad, Swarna Gaddam, Holger J. Schunemann, Jihad Irani

Chest 2011;139;764-774; Prepublished online July 29, 2010;


 

[6]The effects of waterpipe tobacco smoking on health outcomes: a systematic review

Elie A Akl, Swarna Gaddam, Sameer K Gunukula, Roland Honeine,Philippe Abou Jaoude and Jihad Irani

International Journal of Epidemiology 2010;39:834–857

 

[7]Water-pipe smoking effects on pulmonary permeability using technetium-99m DTPA inhalation scintigraphy

Aysel AYDIN, Goksel KITER, Hatice DURAK, Eyup Sabri UCAN, Gamze Capa KAYA and Emel CEYLAN

Annals of Nuclear Medicine Vol. 18, No. 4, 285–289, 2004