HTML

Ép és Tudatos

Tudatos, egészséges életvitel a gondolkodó embereknek: racionálisan, tudományos alapokra építve. Ne hagyd magad átverni, tájékozódj hiteles forrásból!

Tudatos, egészséges életvitel - tudományos szemmel!

2012.04.17. 09:24 antitézis

Víztisztítók

Címkék: biztonság egészség víz otthon tévhitek

 

Velünk vagy ellenünk?

 

 

Használnak vagy ártanak a víztisztítók az egészségünknek? Mit tudnak ezek a berendezések, mit takarnak a témában legsűrűbben hangoztatott kijelentések és kifejezések?

 

 

A fejlett világban évtizedek óta terjedő divatirányzat a víztisztítók használata. Magyarországon az ezredforduló után jelentek meg, amikor a gazdasági fellendülés és a könnyen elérhető hitelek lehetővé tették, hogy a családokra több százezer forintokért sózzanak rá ketyeréket az ügynökök. Természetesen ezen a területen is beindult a konkurenciaharc, így egyre többet kellett ígérni, egyre elképesztőbb állításokat kellett tenni, ugyanakkor a berendezéseket egyre olcsóbban kellett adni. Így mára már 10-20 ezer forint közötti összegért is hozzá lehet jutni a belépő szintű készülékekhez. De vajon van-e értelme egyáltalán bármelyiknek?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A világon sok helyen szükség lenne a víztisztító berendezésekre, de nem a magyarországi háztartásokban.

 

Magyarországon a 201/2001. számú Kormányrendelet „az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről” szabja meg, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie a csapvíznek, és milyen módon kell azt ellenőrizni. A szabályozás megfelel az Európai Unió előírásainak, a WHO ajánlásainak. Az ennek betartásával biztosított víz egészséges, rendszeres fogyasztásra teljesen alkalmas. Az ivóvíz: nem tartalmaz olyan mennyiségben vagy koncentrációban mikroorganizmust, parazitát, kémiai vagy fizikai anyagot, amely az emberi egészségre veszélyt jelenthet”. Amennyiben egészségre káros lenne, rögtön intézkedne az ÁNTSZ, és az önkormányzat lajtos kocsival, vagy palackozva szállíttatná a vizet a lakosságnak. Azt sem mondhatja senki, hogy titokban mérgeznek bennünket, hiszen az ÁNTSZ és a vízszolgáltatók honlapján is nyilvánosságra kell hozni a bevizsgált víz adatait. [1] [2]

 

Az országban jellemzően egyedül az arzén koncentrációja lépi túl sok területen a megengedett mértéket, de az arzénes vízről szóló cikkünkben kifejtettük, hogy miért nincsen ok emiatt aggódni. [3]

 

Sokan riogatnak a vízben található „gyógyszermaradványokkal”, ám ez még a fővárosi rendszert ellátó parti szűrésű kutakból származó vizekben sem kimutatható. [4] Holott azokat a kutakat az amúgy szennyezett Duna látja el vízzel, a vízszűrő rétegek azonban jól működnek. A folyóktól távol eső mélyfúrású kutak esetében gyógyszermaradványok miatt pláne nem kell aggódni.

 

Azért klórozzák a csapvizet, hogy megelőzzék a megbetegedéseket, a járványokat okozó mikrobák elszaporodását. Igaz, hogy a klórt az Első Világháborúban bevetették harctéri gázként, de a fertőtlenítésre használt kis mennyiségű és koncentrációjú klór nem okozhat egészségügyi problémákat. A vízben esetleg előforduló bizonyos szerves vegyületekkel reagálva viszont valóban keletkezhetnek veszélyesebb anyagok, ám ezek még az uszodákban sem érnek el olyan szintet, hogy komoly lépéseket kellene tenni miattuk. Pedig az uszodák vize a csapvíznél sokkal több klórt tartalmaz, a bőrön és az úszófelszereléssel pedig sok szennyezőanyagot viszünk be a vízbe. Emellett meg kell jegyeznünk, hogy egyes kutatási eredmények arra utalnak, hogy az uszodák vize növelheti az asztma, és allergiás megbetegedések előfordulási valószínűségét. [5] A csapvízről azonban ilyen eredmények nem láttak napvilágot. A házi víztisztítók pedig az uszoda vizétől nem védenek, csak az ártalmatlan csapvíztől. Amelyben a szűrést követően elszaporodhatnak a baktériumok, és lehetséges veszélyforrást jelentenek a fogyasztókra nézve. Ne felejtsük el, hogy a Világ fejletlen régióiban, manapság is több milliárd ember nem jut megfelelően tiszta vízhez, és gyermekek milliói halnak meg a vízzel elfogyasztott kórokozóktól kapott hasmenés következtében, amit nagyrészt megoldana az ivóvizük klórozása. [6]

 

Ezek ellenére egyes palackozott víz árusok rengeteg tévhitet terjesztettek el a csapvíz egészségtelenségéről, a víztisztító-árusok pedig rengeteg tévhitet terjesztettek el a csapvíz és a palackozott víz egészségkárosító hatásairól. A Gazdasági Versenyhivatal is kénytelen volt már eljárni egy víztisztítókat árusító céggel szemben, ami a csapvízről állított mindenfélét, és végül 3 milliós bírságot kapott. Ez az összeg eltörpül a cég több mint százmilliós bevétele mellett, így azóta is árulja a termékeit, csak már kicsit finomított a módszerein. [7]

 

Az internetes víztisztító kereskedelem mellett ügynökök személyesen is terjesztik az igét. Trükkös kísérletekkel veszik rá a gyanútlan fogyasztókat, hogy vásárolják termékeiket. A legelterjedtebb trükk, amit a víztisztítók mellett ráadásul a „lábmosók”, vagyis olyan „szervezetet tisztító készülékek” reklámozására is alkalmaznak, amelyek az állítások szerint kivonják a méreganyagokat a szervezetből, miközben a lábunkat áztatjuk bennük.  A bemutató során egy tál vízbe merítenek elektródákat, majd barnás csapadék jelenik meg a vízen (mert a vas elektróda anyaga az oldatba távozott), az ügynökök pedig azt állítják, hogy az a vízből kicsapódó szennyezőanyag (vagy lábáztató esetében a szervezetünkből távozó méreganyagok) láthatóak.

 

A félrevezető állítások nélkül reklámozott, számlával együtt, és egyéb susmustól mentesen, jogtisztán árult házi víztisztító berendezéseket csak az Országos Tisztifőorvosi Hivatal engedélyezheti. Ha engedélyt adnak a forgalmazásra, akkor ők nem azt mondják, hogy „igen, ezt vegyed, mert ez kell neked” csupán azt vizsgálják, hogy ha átfolyatnak rajta egy kevés vizet, akkor annak minősége megfelel-e a csapvízre vonatkozó előírásoknak. Sok esetben a kiállított engedély nagyon szigorú feltételeket szab! Például a víztisztítóban elszaporodó baktériumok ellen rendszeres fertőtlenítést, szűrőcserét, illetve 2-3 nap használati szünet után alapos átöblítést. Az ásványi anyagok lecsökkenése miatt pedig ásványi anyag visszapótlást írnak elő. Ezek a megkötések sokszor nem jutnak el a fogyasztóhoz, vagy ha eljutnak, akkor ők nem is foglalkoznak velük. Ha be is tartják őket, sajnos nem mindig elegendőek, így végül drága pénzért a csapvíznél rosszabb minőségű vizet isznak, ahogyan azt a hvg.hu és az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) felméréséből kiderült! „A nyolc bevizsgált készülékből a vizsgálat hétben talált jelentős számú baktériumot”. A víztisztítók egy része ráadásul a kalcium és magnézium mennyiségét a minimálisan előírt érték alá csökkentik, amin még a sót visszapótló patronok sem tudtak megfelelően segíteni. Ezeknek az ionoknak a folyamatos pótlása pedig szükséges az ionháztartásunk egyensúlya szempontjából. Érdekes (és hamis) az elmélet, hogy a vízben lévő ásványi anyagok nem lennének szükségesek, vagy hogy egyenesen károsak lennének számunkra. Mindenesetre vicces, hogy az OKI szerint nem szabadna huzamosabb ideig innia a családnak, pont az ő védelmükre beszerzett víztisztítóból kifolyó vizet. [8]   

 

Vízkeménység sokat forgatott szó, de vajon mit takar? Ez elsősorban a vízben található kalcium- és magnézium-vegyületek mennyiségét jelző érték. Minél többet tartalmaz ezekből a víz, annál „keményebb”. Ha túl kemény a víz, az egyrészt növelheti a mosószer-felhasználást, másrészt a berendezések vízkövesedését okozhatja (kalcium-karbonát lerakódását). A kemény víztől elsősorban az ipari berendezéseket éri meg védeni külön beavatkozásokkal, ioncserével, vagy ionmentes „desztillált víz” alkalmazásával. A háztartásban legtöbbször nem kifizetődő. A mosó- és mosogató-szerekhez általában úgyis adagolnak vízlágyítókat, például polikarboxilátokat, mindenki megnézheti, hogy rajta van az összetevők listáján.

 

A vízben található kalcium- és magnézium-vegyületek az emberi szervezetre nem ártalmasak, sőt, kifejezetten szükségesek a számára. Szélsőséges (és téves) például az az elképzelés is, hogy desztillált vizet kéne fogyasztanunk, tehát olyat, amilyet az autóba és a vasalóba is töltünk. Aki ezt hirdeti, az megfeledkezik néhány fontos különbségről, például hogy velünk szemben a vasalónak és a motornak nincsen ionháztartása, az azokban lezajló folyamatokhoz nem szükséges az ásványi anyagok folyamatos utánpótlása. Az egyszerű desztillációval, (amire az árult készülékek alkalmasak) ráadásul az illékony szennyező anyagok nem is tarthatóak vissza, azok ugyanúgy „átpárolognak” a „tisztított” vízbe is. A vasalóval és az autóval szemben az emberi szervezetnek pedig van jól működő kiválasztórendszere a felesleges ionok eltávolítására.  

 

Az egyszerűbb, olcsóbb, kisebb víztisztító berendezések aktív szenes szűrőt tartalmaznak. Az aktív szénről hallva nem kell rögtön űrtechnikára gondolni. Fából, szénből, csontból, egyéb magas széntartalmú anyagból állítható elő.  Ez egy pórusos, nagy belső felületű anyag, amely úgynevezett adszorpcióval köti meg a szennyező anyagokat. Egy idő után azonban „betelik” és cserélni kell. A felületén mikrobák szaporodhatnak el, emiatt rendszeresen át kell öblíteni.

 

Amennyiben nem csak képzelt, hanem valódi probléma van a vezetékes vízzel, például nem megfelelő a színe, a szaga, akkor először is beszélni kell a víz szolgáltatójával. Sokfelé okoz elszíneződést az, hogy nem vastalanítják és/vagy mangántalanítják a vizet, de ez csupán esztétikai problémát okozhat, egészségügyit nem. Lehetséges, hogy a vízvezetékkel van baj, ez esetben azt kell javítani.  Ha ezek nem vezetnek eredményre, akkor a vízszerelési szaküzletekben néhány ezer forintért be lehet szerezni a vezetékre szerelhető sima, olcsó háztartási aktívszenes szűrőt. Azonban előírás szerint rendszeresen cserélgetni kell a betétet, valamint át kell öblítgetni a rendszert. Ez a szűrőbetét csökkentheti a rossz ízt, a kellemetlen szagot, a klór mennyiségét.

 

A drágább, nagyobb berendezésekben megtalálható „membránszűrés” lényege, hogy egy felület (a membrán) csak bizonyos anyagokat enged át, tehát például a vizet igen, a szennyező anyagokat pedig nem. Ennek egy hatékonyabb típusa a „fordított ozmózis”, a „reverz ozmózis”, vagy röviden RO. Amely eljárás során nyomás alá kerül a szűrendő víz, így jut át a membránon, a „szennyezőanyagok” és a sók pedig nem. Ilyen hatékonyságú szűrőkre az iparban sok helyen van szükség, környezetvédelmi és gyártástechnológiai okokból. Az ivóvíz kezelésére csak speciális esetekben vetik be, például ha katasztrófahelyzetben nagyon rossz minőségű vízből kell iható tiszta vizet rögtönözni valahol. Háztartásokban a csapvíz kezelésére egyrészt felesleges luxus, másrészt felesleges kockázatot jelent, mind a baktériumok elszaporodása, mind az ásványi sók mennyiségének lecsökkenése szempontjából.

 

Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy a vízszolgáltatóknak a kötelessége kiváló minőségű csapvizet szolgáltatni, ez Magyarországon általában sikerül is. A drága pénzen beszerezhető és karbantartható „divat-víztisztítók” alkalmazására azonban nem könnyű ésszerű okot találni, hiszen az ásványi anyagokat feleslegesen szűrik ki, ráadásul mikrobiológiailag veszélyforrást jelenthetnek.



 

 

Felhasznált irodalom:


[1]http://oki.antsz.hu/

 

[2]http://vizmuvek.hu/hu/fovarosi-vizmuvek/lakossagi-ugyfelek/altalanos_informaciok/vizminoseg_vizkemenyseg

 

[3]http://eljtudatosan.blog.hu/2012/03/21/arzenos_a_viz_feljunk

 

[4]Ahogyan azt megtudhattuk az egyik Ökoindustria kiállításon, a vízről szóló konferencián, egy analitikai labor munkatársától. Mivel a probléma nem létezik, így nem is reagálnak rá a szakemberek, nem is bizonygatják, hogy nincsen gyógyszermaradvány a csapvízben.

 

[5]Impact of Chlorinated Swimming Pool Attendance on the Respiratory Health of Adolescents

Alfred Bernard, Marc Nickmilder, Catherine Voisin, Antonia Sardella

Pediatrics 2009;124;1110; originally published online September 14, 2009;


[6]TREATING WATER WITH CHLORINE AT POINT-OF-USE TO IMPROVE WATER

QUALITY AND REDUCE CHILD DIARRHEA IN DEVELOPING COUNTRIES:

A SYSTEMATIC REVIEW AND META-ANALYSIS

BENJAMIN F. ARNOLD AND JOHN M. COLFORD JR

Am. J. Trop. Med. Hyg., 76(2), 2007, pp. 354–364


[7]http://www.gvh.hu/gvh/alpha?do=2&m5_doc=5672&pg=72&m120_curr=88

 

[8]http://www.fogyasztok.hu/cikk/20090520/orszagos_kornyezetegeszsegugyi_intezet_oki_viztisztito_teszt