HTML

Ép és Tudatos

Tudatos, egészséges életvitel a gondolkodó embereknek: racionálisan, tudományos alapokra építve. Ne hagyd magad átverni, tájékozódj hiteles forrásból!

Tudatos, egészséges életvitel - tudományos szemmel!

2012.03.04. 16:42 antitézis

Könyvajánló: Beveszed?

Címkék: ajánló egészség szkeptikus áltudomány

 

A kamuterápiákat százmilliók már sikeresen bevették!

 

Ön el tudja dönteni, hogy az orvosa, vagy ismerőse által ajánlott, állami egészségügyi intézeten kívüli kezelés valóban hatékony-e? A most bemutatni kívánt könyv egyike azoknak, amelyek meggyőző alapossággal rántják le a leplet az „alternatívnak”, vagy egyre gyakrabban „kiegészítőnek” nevezett kezelésekről. Amelyek gyógyítást színlelve csapják be, zsebelik ki egyre szélesebb körben a betegeket, vagy már akár az egészségeseket is.   

A könyv témájához méltóan a Szkeptikus társaság két oszlopos tagjának, Vágó Istvánnak és Hraskó Gábornak az ajánlójával illetve előszavával jelent meg a Partvonal kiadásában. Említést már tettünk a műről, Vágó István hasonló, de elsősorban a magyar kuruzsló-piacot célkeresztbe állító könyvének bemutatása kapcsán [1].

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az előszóban Hraskó Gábor felhívja a figyelmünket a kuruzslás hazai törvényi szabályozásának hiányosságaira, miszerint nálunk „alternatív gyógyítási” tevékenységet is csak orvosok végezhetnek. Ez pedig oda vezetett, hogy sajnos az orvosi egyetemeken is indítanak áltudományos „alternatív” képzéseket. Ezeken természetesen csak az áltudományoskodást végzik magas szinten, nem a gyógyítást. Ez a gyakorlat sajnos legalizált sarlatánokat termel, ily módon egyre elfogadottabbak lesznek a lakosság körében. Annyi előnye azért van legalább, hogy kiszűri a vadmarha sarlatánságokat, és csak enyhébb, ártalmatlanabb sarlatánságoknak, tudományosan kellően megalapozatlan állításokon nyugvó eljárásoknak enged zöld utat, mint például a homeopátia.

A Beveszed? [2] című könyvben Rose Shapiro tudományos újságíró britt lévén az angolszász területeken elterjedt, de nálunk is terjedő kuruzslási formákat állítja a képzeletbeli bíróságunk elé. Majd tudományos igényességű, de érthető és humoros stílusban be is bizonyítja: vagy nincsen kedvező hatásuk, vagy nem bizonyított a kedvező hatásuk, de rosszabb esetben akár ártalmasak is lehetnek az egészségünkre! Kockázatai azoknak a kezeléseknek is óriási, amelyeknek semmilyen hatása nincs. Hiszen a páciens a valódi betegségére nem, vagy csak késve kap valódi gyógyulást hozó terápiát, mintha rögtön hozzáértő szakemberhez fordulna.

Az igaz, hogy az embereknek joguk van gyógymódot választani, de ők nem hivatottak arra, hogy eldöntsék, mi gyógymód és mi csak sarlatánság. Sokszor még az orvosi vagy természettudományi képzettséggel rendelkező egyéneket is meg lehet téveszteni. Éppen emiatt kell hallgatni arra, hogy a tudományos társadalom mit fogad el működő gyógykezelésként, egyes szakadár tudósok/orvosok helyett, hiszen a tudósok sok egyéni véleményéből erősebben hallatszik ki a „vélemények eredője”. Amely valószínűleg a legjobb irányba mutat, ha az igazságot keressük. Mivel a tudomány demokratikus, a bizonyított tények súlya alatt mindig meghajlik, különben nem is fejlődhetne zsákutcába vezető úton.

A modern orvostudomány működésének a legjobb bizonyítéka, hogy a csecsemő és gyermekhalandóság mára a korábbi korok töredékére csökkent. A felnőtt kort elérők pedig átlagosan kétszer tovább élnek, mint elődeik. A megnövekedett életkor és az egészségtelen életmód velejárója sok betegség tömeges megjelenése, amely azt a hamis látszatot keltheti az emberekben, hogy „na tessék, ezekkel sem tud kezdeni semmit a modern orvostudomány”. Holott a legtöbb betegség kialakulásáért és fennmaradásáért maga az egyén a felelős. Például az elhízás okozta vércukor-, szív- és keringési problémák jelentős része ellen tényleg csak „tüneti” kezelést nyújthat az orvostudomány, és tanácsot, hogy hogyan lehetne (például sporttal és helyes étrenddel) megszüntetni a kiváltó okokat. A beteg tétlensége, esetleg kuruzslóhoz fordulása esetén az állapota természetesen romlani fog. Ugyancsak a megélhető magas kor és a növekvő környezeti ártalmaknak köszönhetően valóban egyre több a rákos beteg, de szerencsére az orvostudomány egye hatékonyabban birkózik meg bajukkal, egyre jobb eredménnyel. A természeti népeknél a rák csupán azért lehetett „ismeretlen”, mert rövid ideig életek ahhoz, hogy kialakulhasson, illetve nem is végeztek boncolást a halottaikon, nem pedig a „csodanövénykéjük” fogyasztása miatt nem találkoztak vele.

Érdekes információkat nyújt számunkra a könyv a sarlatánságok történeti hátteréről. Megtudhatjuk például, hogy a 20. század közepére az orvostudomány fejlődése miatt a fejlett országokban majdnem teljesen kihaltak a természetgyógyászati és alternatív kezelések. Csupán a woodstoki generációnak köszönhetően lendül fel irántuk ismét a kereslet. Ez egyrészt megkérdőjelezte az addig elfogadott dolgokat, így újra divat lett sok kiveszőben lévő „természetközeli” és a „vaskalapos társadalom által elvetett” ritus. Ráadásul hozzáfűzném, hogy ne felejtsük el, az USA-ban nem volt ingyenes az egészségügy, csak annak, aki fizette a magas biztosítási díjakat. Így a „hippik” nem juthattak hozzá a kórházi ellátáshoz ingyen, csak nagyon drágán. Ezzel szemben egy varázslást akár egy pár szem gyümölcsért, vagy egy adag kábítószerért is szívesen elvégezhettek egymásnak.

A mai Magyarországon sajnos számos hasonlóságot fedezhetünk fel azokkal az ideológiákkal. Az általános elégedetlenség a hivatalokkal, intézményekkel szemben, az egészségügy súlyos orvos- és pénzhiánya, a növekvő várakozási idők, az általános elszegényedés szintén táptalaja az olcsóbb, azonnal elérhető és emberközelibbnek álcázott „alternatív” kezeléseknek. Így még időszerűbb ezt a könyvet forgatnunk.

A fejlődő és az ázsiai országokban azért maradtak népszerűek a hagyományos gyógymódok, mert jóval olcsóbbak (fogalmazzunk úgy: megfizethetőek) mint a nyugati orvoslás. Ez utóbbi csak a fejlett nyugati országokban érhető el bárki számára sok esetben már-már annyira olcsón, hogy a „megváltásért” drága „kiegészítő kezeléseket” is kívánnak az emberek.

Az emberiségben mélyen él a csodákra, lelki békére éhezés. A romló hangulatú népességnek szüksége van valamire, amiben hihet. A történelmi egyházak felett eljárt az idő, helyüket átveszik az „alternatív világfelfogások”, a papok szerepét az alternatív terapeuták, a kegytárgyak szerepét az amulettek (pl. mágneses ékszerek), a gonosztól megszabadító élmény pedig a kezelés, méregtelenítés, stressz oldás, átoklevétel lett.

A könyv segítséget nyújt abban, hogy hogyan jöjjünk rá, vajon kuruzslással állunk-e szemben, feltárja, hogy mik a tipikus jelek, amelyekre figyelnünk kell, és mik a legfontosabb kérdések, amelyekre választ kell keresnünk. Például gyanús, ha csak olyan betegségek kezelését ígérik, amelyek valószínűleg idővel maguktól is elmúlnak (influenza, nátha, allergiás tünetek, fáradékonyság, lelki eredetű panaszok, a megmagyarázhatatlan fájdalmak, gyomorpanaszok, stb.). Vagy, hogy az áltudományok gyakran tudományos, vagy tudományosnak tűnő kifejezéseket használnak, természetesen zagyvaságokat takarva, a fülgyertyázás így lesz termo-aurikuláris terápia. Valamint ha azt állítják, hogy „személyre szabott” a kezelés, mégis mindenkinek ugyanazt az eljárást, vagy ugyanazt az elixírt, gyógygomba kivonatot, vagy akármit kínálják, számtalan különböző betegségre.

Rose Shapiro szórakoztató történeteken keresztül világít rá, hogy a sok ezer évesnek beállított „gyógymódok”, valójában mennyire fiatalok. A reiki, a kézrátétellel gyógyítást például 1914-ben dolgozták ki Japánban. A Bach-féle virágterápiát az 1930-as években alkotta meg Dr Edward Bach, és érdekes módon az otthona melletti ösvényeken és mezőkön sétálgatva talált rá mind a 38 gyógyító növényre. Tradicionális kínai gyógymódként próbálják eladni a fül akupunktúrát, amely az 1950-es évek Franciaországából származik, a reflexológiát, amely az 1930-as évek Amerikájából jön. Ha már a „tradícionális kínai gyógyításnál” járunk, a könyvből kiderül, hogy azt is a 20. században dolgozták ki. Mégpedig a Kínai Kommunista Párt és Mao Ce Tung utasítására, régi tanokból innen-onnan összeszedve.  Az oka egyszerű: nem volt elég orvos, de fenn szerették volna tartani a látszatát annak, hogy az állam gondoskodik a szegény és vidéki betegekről. Így az addig is üzemelő „gyógyítókat” továbbképezték, majd idővel apránként a modern orvostudományra szerették volna tanítani őket, ám a nyugat érdeklődése felkapta azt. Kínában ma folyamatosan csökken a tradicionális orvosok száma, és a lakosság is a nyugati orvostudományt részesíti előnyben, mivel annak működő válaszai vannak a betegségekre, például nem tigrispéniszt, hanem Viagrát kínál a potenciazavarokra.  

A könyv olvasása közben kiderül, hogy a kínai gyógynövények, tapaszok, stb., amelyeket az emberek azért vesznek, hogy ne használjanak „mérgező” nyugati gyógyszereket, gyakran nagyon erős, sokszor már betiltott, elavult gyógyszereket tartalmaznak, és ennek tulajdonítható a hatásuk. Ezzel pedig komoly kockázatnak teszik ki magukat a használói. Lehet, hogy a tudtukon kívül elfogyasztott gyógyszer állapotuk miatt nem ajánlott számukra (pl. gyerekeknek, kismamáknak, gyógyszerallergiában szenvedőknek). Így súlyos szív, máj és vesekárosodást kockáztatnak.

Betegségre tehát csak jól dokumentált, jól nyomonkövethető gyógyszereket szabad bevenni. A „bioboltban” pult alól árult kínai tapaszban, a mágustól személyesen kapott készítményben ki tudja, hogy mi van? Ki fog helytállni érte, ha bajt okoz?

A gyógynövények közül számos a gyógyszerek jelentős részével keresztreakciókba lép, sok esetben miattuk a gyógyszerek gyorsabban bomlanak le, tehát nem tudják maradéktalanul kifejteni hatásukat. Az író ezekre számos konkrét példát említ a népszerű gyógynövények közül, amelyeknek ráadásul általában nincs is meg az elvárt kedvező hatásuk!

Ezek után nem meglepőek azoknak a könyvben idézett felméréseknek az eredményei, amelyek azt mondják, hogy a hagyományos mellett az alternatív gyógyításokat is alkalmazó betegek túlélési aránya rosszabb volt, mint az azokat nem alkalmazóké. Hiszen az alternatív terápiák mérgezhetik, gyengíthetik a betegeket.

A kezelések hatékonyságát mérő kísérleteket könnyen érthetően mutatja be, így képet kapunk arról, hogy a valódi gyógyszereknek milyen komoly vizsgálatokon kell átesniük, mielőtt kiderül, valóban hatnak-e, és biztonságosak-e. Ezzel ellentétben az „alternatív” készítmények soha nem teljesítenek ilyeneket, ezért nevezik őket „alternatívnak”, de mondhatnánk „nem bizonyítottnak” is. Ezek után látjuk, hogy a személyes beszámoló és ajánlás akármennyire is jóhiszeműnek tűnik, valójában nem tekinthető elfogadható bizonyítéknak, hiszen könnyen kiválasztható az, aki jókat mond a termékről, és elfeledhető az, aki rosszat. Ráadásul objektív eredmény helyett szubjektív véleményt mutat be.

Amiről az író sok más mellett lerántja a leplet: homeopátia, csontkovácsolás, béltisztítás, szigorú diéták, gyógyfüvek, akupunktúrák, fülgyertyázás, elektromos és mágneses berendezések.

A könyv erőssége, hogy jó irodalomjegyzéke van. Nyomon követhető, hogy mire hivatkozik, honnan származnak az információi. Valamint a további tájékozódást segíti az angol nyelvű honlapajánló is.

Jó és hasznos szórakozást kívánok!

 

[1]http://eljtudatosan.blog.hu/2011/11/23/konyvajanlo_vago_istvan_vigyazat_csalok_altudosok_algyogyitok_es_mas_szemfenyvesztok_1

[2]http://www.libri.hu/konyv/beveszed.html