HTML

Ép és Tudatos

Tudatos, egészséges életvitel a gondolkodó embereknek: racionálisan, tudományos alapokra építve. Ne hagyd magad átverni, tájékozódj hiteles forrásból!

Tudatos, egészséges életvitel - tudományos szemmel!

2011.11.20. 22:00 antitézis

Miért lufi az oxigénnel dúsított víz?

Címkék: víz áltudomány oxigén

„A vízbül veszi ki a zoxigént! Teccikérteni?” [1]

 

Az emberek sok okból vásárolnak palackozott vizet. Egyrészt van, ahol nem kellemes a csapvíz íze. Másrészt, ha étteremben, munkahelyen, vagy úton vagyunk, akkor is rá vagyunk kényszerülve a csomagolt vizekre, és ezek szerencsésebb választást is jelentenek, mint például valamilyen cukrozott üdítő. Illetve kaphatóak különleges forrás és ásványvizek is, amelyeket például bizonyos gyomor vagy egyéb panaszokra isznak, a megfelelő sótartalmuk miatt. Ezek fogyasztásának tehát bizonyíthatóan van haszna.

Ahogy az lenni szokott, néhány hiéna pénzt akar keresni a hiszékenyeken és a kétségbeesetteken. Ez alól nem jelent kivételt a palackozott víz sem. Jobb esetben csak a tiszta csapvizet árulnak a normálisnál drágábban, de méretes hazugságokkal vegyítve. Ilyen a pí víz, a lúgosító víz, a desztillált víz, az ionizált víz, a mágnesezett víz, és még ki tudja mi fog jönni a jövőben. Ezek mind megérnek egy-egy misét a tudomány oltáránál (tehát egy bejegyzést a blogunkba).

Mind közül a legérdekesebb számomra az oxigénes víz. Na nem azért, mert ez lenne a legelképesztőbb átverés, hanem azért, mert neves gyártók is árulják, és életerős fiatalok, sportolók is döntik magukba edzés közben, akiknek elvileg több táplálkozási ismeretük van, mint egy átlag embernek. Valójában van is, csak sokszor kiderül, hogy amit tudnak, az nem úgy van!

 

A hókuszpókuszos vizekkel szemben, mint amilyen például a pí, a mágnesezett, stb., az oxigénes víz „X-faktora” mindenki által ismert (és kedvelt) elem. Jelentőségével tisztában vagyunk. Az oxigénre semmi rosszat nem tud felsorolni a fogyasztó, teljesen pozitív a jelentése, így rögtön mindenkinek el is nyeri a bizalmát egy termék, amiben benne van (legalábbis a nevében). Így lett sláger az oxigénes víz egy pillanat alatt a konditermekben is. Na de tudjuk jól, hogy nem az a maroknyi sportoló jelenti az egyetlen lehetséges piacot! Csak azt kell állítani, hogy mindenféle elterjedt betegségben, tünetben szenvedőnek is segít és már a fél ország reménykedve nyúl utána: „Hátha!”…

Természetesen a megfelelő mennyiségű és minőségű víz és oxigén elengedhetetlen a szervezetünk számára, de nem csak luxus, hanem teljesen felesleges is a kettő kombinálásáért vaskos felárat fizetni!

Neves gyártók között említeném a Szentkirályit, aminek egyébként szeretem a vizét, de nagy hibának tartom, hogy beszállt a népbutításba [2]. Az ásványi anyag tartalom mellett sajnos a honlapjukon nem tüntetik fel az oxigénnel dúsított vizük oxigén-tartalmát [3]. Bizonyára kiábrándítóan alacsony lenne.  A termékajánlóban azért közhiedelmeket találunk bőven, amiért már igazán nem is haragudhatunk, hiszen amit elég sokszor hall az ember, azt már el is hiszi, és a marketingesek is csak emberek. Ilyen alaptalan közhiedelem például a szervezet elsavasodásáról szóló állítás és az, hogy az oxigénnel dúsított ásványvíz (alapú ital) javítja a szervezet oxigén ellátottságát. Idézem: „Sportolóknak, fizikai munkát végzőknek, várandós kismamáknak ideális a fokozott oxigénszükséglet kielégítéséhez.”

Más oxigénes vizet áruló honlapok tovább is mennek, szerintük a következő csoportoknak jó a termékük: sportolóknak, cukorbetegeknek, daganatosoknak, viszerességben és magas vérnyomásban szenvedőknek, kimerülteknek, fejfájósoknak, keményen dolgozóknak, időseknek… hát nincs gyönyörűen lefedve a teljes népesség? Annyiban igazuk van, hogy vízre nekik is szükségük van, de a vízbe erőltetett plusz oxigénre nincs.

Először csak palackozva árulták, de élelmes vállalkozók rájöttek, hogy a „csináld magad” is jó biznisz. Az elkötelezett híveknek be lehet adni, hogy így jobban megéri neki, ha vesz egy sok tízezer forintos gépet, ami tulajdonképpen nem más, mint egy szódásszifon, csak szén-dioxid helyett oxigéngázzal van töltve a patron. Így ráadásul az adott árushoz is hozzá van láncolva a vevő, hiszen az újabb patronért vissza kell járnia hozzá.

Természetesen a gyógyító, erősítő, teljesítményfokozás ígéretén kívül szükség van még az emberek megfélemlítésére is, ezért több árus még képes olyan képtelenségeket is állítani, hogy az ipari forradalom következtében 30 %-ról csökkent le a mai szintre a légkör oxigénszintje. Ez már csak azért sem lehetséges, mert ha valamit elégetünk, akkor ugyebár oxigént használunk fel, és szén-dioxid keletkezik. Ha a légkör 9%-át kitevő oxigént elégettünk volna, akkor a légkörben 9%-ot kellett volna nőnie a szén-dioxid mennyiségének is, de valójában az a mai nap is csak 0,04%-ot tesz ki. Pontosan 390 ppm-et, azaz egymillió részecskéből 390 darab részecskét. Ez valóban nőt az elmúlt évszázadban! Körülbelül 100 ppm-et, a 9% pedig 90’000 ppm lenne. Tehát az még jóval arrébb van, hogy a légkör oxigénhiányától fuldokoljunk. Ellenben a sok károsanyag-kibocsátástól már régen tesszük, de ezen nem segít az oxigénes víz.

 

Mennyi oxigén van a vízben?

A vicces válasz:

Egyharmad. Mivel a víz molekulája két hidrogén és egy oxigén atomból áll. Ezt azonban szervezetünk nem tudja hasznosítani, ha tudná, akkor akár élhetnénk a víz alatt is. Így csak az arra megfelelően kiépített tengeralattjárónkon, esetleg atombunkerünkben tudnánk kinyerni.

A hosszabb válasz:

Az oxigén valójában rosszul oldódik a vízben, így nem sok. Mivel rövid keresgélés után sem a megbízhatóbbnak ítélt Szentkirályi, sem a kevésbé megbízhatónak tűnő forgalmazók honlapján nem találtam adatot, hogy mennyit tesznek a vizükbe, így nem tudjuk összehasonlítani a csapvíz oxigéntartalmával. Ehelyett inkább azzal foglalkoznék, hogy a levegőből mennyi oxigén jut a tüdőnkbe. Ez középiskolában tanult kémiai számításokkal gyorsan ellenőrizhető.

Nyugodt légzés során egy átlagos felnőtt 500 cm3 levegőt szív be, minden belégzéskor, ez fél litert jelent. (Erőltetve felmehet akár 2500cm3, tehát két és fél literre is.) Percenként normál esetben 10-16 levegővétel történik, tehát 5-8 liter belélegzett levegőt jelent percenként. (Ami sport közben akár 50-60 liter is lehet.)[4] Vegyük úgy, hogy percenként 12 lélegzetvétellel 6 liter levegőt lélegzünk be percenként, amelynek 21%-a oxigén, ami 1,26 liter tiszta oxigénnek felel meg, másként 1,26 dm3-nek. A téli időre való tekintettel feltételezzük, hogy az a levegő 0 fokos, ebben az esetben 1 mól, azaz 32 gramm oxigén 22,41 dm3 térfogatot tölt ki. 22,41 dm3 osztva 1,26 dm3/perc = 17,57 perc. Tehát 17,57 perc alatt lélegzünk be 32 gramm oxigént a tüdőnkbe! Percenként tehát 1,8 gramm oxigént szívunk be!

Ha ezek után rá van írva például egy egyliteres flakon oxigénes vízre, hogy tartalmaz 1 gramm oxigént (ehhez pedig nagyon nagy nyomás kéne), akkor tudjuk, hogy annyit belélegzünk 0,54 perc, vagyis 33 másodperc alatt is. Így tehát nem ér semmit a „felpumpált” víz!

Egyelőre még csak a belélegzett illetve „megivott” oxigén mennyiségét vizsgáltuk! A felvétel, a véráramba kerülés hatékonyságát még nem!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miben mennyi van?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felszívódik-e az oxigén a gyomrunkból?

Azt már láttuk, hogy a vízben a levegőhöz mérten minimális lehet az oxigén-tartalom, de ha van is benne, akkor annak vehetjük-e egyáltalán hasznát? A testünk oxigén-ellátására fejlődött ki csodálatos szervünk, a tüdőnk! A tüdőnk teljes felülete nagyjából 140-180 négyzetméter. [5] A gyomor felülete ennél sokkal kisebb. Hogy ez miért fontos? Valaminek a felszívódása vagy felvétele a határfelületeken keresztül történhet meg.  Adott mennyiségű testápoló is annál hamarabb szívódik fel, minél nagyobb bőrfelületen kenjük szét.

A folyadékokból a felvétel lassabb, mivel a folyadékban egymáshoz közel helyezkednek el a molekulák, így a határfelületekre vándorlásukat akadályozzák a többiek. A gázokban lazán helyezkednek el a részecskék, így ők gyorsabban változtatnak helyet, sokkal hamarabb érik el a határfelületet. A vízben mi is lassabban tudunk futni, mint levegőn, a medence partján.

Ha már egyszer odaért a felszívni kívánt anyag a határfelületre, akkor át is kell lépnie azon! A tüdő nagyon vékony falú, a léghólyagocskák falát egyetlen sejtréteg alkotja, és ezt erek hálózzák be. Gázok felvételére és leadására fejlődött ki!  A gyomor ezzel szemben vastag falú, hiszen nem is a tápanyag-felszívás a szerepe, hanem az emésztés [4]. Amely nagyon barátságtalan anyagokkal, savval és emésztőenzimekkel történik, amitől védeni kell a belső szerveket. Így nem is juthatna át rajta nagy mennyiségű gáz. A gyomorban emésztett táplálékból a tápanyagok felszívódása a bélrendszeren keresztül történik, amely szintén nagy felületű, több száz négyzetméteres, pontosan a fentebb említett okok miatt is. Hiszen folyadékból kell megvalósulnia a határfelületre érkezésnek, és átjutásnak.

 

További érv az ellen, hogy miért nem tudna nagy mennyiségű oxigén a gyomrunkon keresztül a véráramba jutni, hogy a légzésünk nem csak annyiból áll, hogy felvesszük az oxigént, legfeljebb többet, mint amennyire szükségünk lenne. Szén-dioxidot is le kell adnunk cserébe, mert a vérünkben található vörösvértest vagy ezt, vagy azt normális esetben szállít.

A tüdőnk falán az úgynevezett diffúzió juttatja át a gázokat (főként az oxigént és a szén-dioxidot). A diffúzió annál gyorsabb, minél nagyobb az eltérés a határfelület két oldalán a gázok nyomásában. Ez a különbség a tüdőnkben kedvező is, hiszen a tüdőbe a már „elhasznált” szén-dioxid dús és oxigén szegény vér kerül (a kis vérkörön keresztül), és ott találkozik a légköri levegővel, amely pont fordítva, oxigénben gazdag és szén-dioxidban szegény. [4]  

Míg a gyomorba rögtön a szívből kiinduló aortán (a nagy vérkörön keresztül) érkezik a friss, oxigénnel teli és szén-dioxidban szegényebb vér. [4]  Tehát a gyomor falán keresztül, még ha tudna, akkor sem szeretne oxigén kerülni a vérbe, mint ahogyan a tüdőn keresztül megteszi, mert kicsi lenne a hajtóerő.

A belélegzett levegő 21% oxigént tartalmaz, és a kilélegzett is még 16%-ot [4]. Éppen ezért lehet hatásos a mesterséges lélegeztetés is, a szájból-szájba fújt levegővel. A tüdő még a levegőt sem használja ki teljesen, de így is elég oxigént juttat a vérünkbe. Ha nem tenné, akkor válaszolt volna már a természet, valószínűleg nagyobb lenne a tüdőnk felszíne, térfogata, stb.

Butaság azt hinnünk, hogy a szervezetünk oxigénhiányban fuldoklik. A légzőközpontunk érzékeny a vér szén-dioxid tartalmára, így a szervezetünk kiválóan alkalmazkodik a növekvő oxigén-igényhez! Egyszerűen több és nagyobb (mélyebb) levegőt veszünk. Ezt tapasztalhatja is bárki, az edzettségétől függően, hogy ha elkezd sportolni, vagy felmegy egy lépcsőn. Az ellenkezőjére is van egy érdekes kísérlet! Ha egymás után veszünk 20-30 mély levegőt, akkor hosszabb időre elegendő oxigénnel tudjuk feltölteni a vérünket, így akár 1-2 percig is megvagyunk levegővétel nélkül! Majd ha újra megnő a vérünk szén-dioxid szintje, újra kapunk utasítást a lélegzetvételre.

 

[1] http://www.youtube.com/watch?v=7wc7JdJCUkc

[2] http://szentkiralyi.hu/hu/aktualis/wellness-viz-igyunk-tobb-oxigent/40

[3] http://szentkiralyi.hu/hu/termekek/fukcionalis-asvanyvizek/funkcionalis/033/66

[4] Anatómia-Élettan – Dr. Donáth Tibor – Medicina – 2008

[5] Az emberi test atlasza – Alexandra - 2008