HTML

Ép és Tudatos

Tudatos, egészséges életvitel a gondolkodó embereknek: racionálisan, tudományos alapokra építve. Ne hagyd magad átverni, tájékozódj hiteles forrásból!

Tudatos, egészséges életvitel - tudományos szemmel!

2011.10.07. 07:37 antitézis

Vitaminok: A kezdetek

Címkék: vitaminok

A vitaminokról szóló sorozatunk mai részében néhány vitamin felfedezésének történetét elevenítjük fel, amelyek -érdekességükön túl- megmagyarázzák, hogy miért "vitamin" lett a nevük ezeknek a vegyületeknek és hogy egyáltalán helyes-e az elnevezésük.

 

Előző bejegyzésünkből már tudjuk, hogy mik azok a vitaminok. Ám mivel szabad szemmel, vagy fénymikroszkóppal sem láthatóak, és mivel kis mennyiségben vesznek részt a reakciókban, ezért csak a 20. században indulhattak meg a felfedezésükhöz vezető kutatások. A vitaminok hiánya okozta jellegzetes betegségeket azonban már évszázadok, sőt évezredek óta ismerték, feljegyezték és félték az emberek. Kezelésükre azonban csak viszonylag későn születtek valóban működő megoldások. Ez nem is csoda, hiszen szervezetünkben számtalan bonyolult reakció megy végbe, és még a mai fejlett technikák alkalmazása mellett is napról napra folyamatosan bővülnek az ismereteink.

 

Néhány konkrét példát is felsorolunk a vitaminhiány következtében kialakuló legismertebb betegségekre. A 19. századig a sokáig tengeren tartózkodó tengerészeket, valamint az egyoldalú étrenden élő, és egész télen friss ételeket nélkülöző európai lakosságot sújtotta tömegével a skorbut [1]. A skorbutot a C-vitamin hiánya okozza, és vérzésekkel (nyálkahártya, íny, izület, csonthártya alatti), valamint a fogak kihullásával jár.

Másik egykor elterjedt betegség a beri-beri, amely a B1-vitamin (tiamin) hiányának következtében lépett fel. Elsősorban távol-keleti országokban, ahol fő táplálékként a hántolt rizst fogyasztották, a rizs B1-vitamint tartalmazó korpáját pedig kihagyták az étrendből [2]. Ennek tüneteiként ideggyulladás, izomsorvadás, bénulás következett be.

Az ibolyán túli sugárzásban (UV-sugárzás) szegényebb területeken (tehát felhős, sötét vidékeken) a D-vitamin hiányában úgynevezett angolkórban szenvedtek sokan, amely csontsorvadással, csontritkulással járt.

A tudomány fejlődésnek köszönhetően ezek a betegségek a fejlett országokban ma már csak ritkán fordulnak elő.

Az A-vitamin hiányától farkasvakság (amikor a szem nem tud alkalmazkodni a sötéthez) és súlyosabb esetben vakság alakul ki. Sajnos napjainkban is becslések szerint 250-500’000 gyermek szenved A-vitamin-hiány okozta vakságban. Ők a „fejlődő” világban élnek (és éheznek). Az ő megsegítésükre is alkalmas lehetne például az a genetikailag módosított rizs, az „aranyszemű rizst”. A normál rizshez képest az aranyrizs az A-vitamin előanyagaként is ismert béta-karotin 23-szorosát tartalmazza, ezért sárga színű. Kereskedelmi forgalomban egyelőre még nem kapható [3].

 

 

 

 

 

 

 

 

         James Lind                      Casimir Funk     

 

 

 

 

 

 

 

Szent-Györgyi Albert             György Pál

(Forrás: Wikipedia és KFKI, lásd lejjebb)

 

Kanyarodjunk vissza az első felfedezésekhez! Valószínűleg James Lind nevéhez fűződik a legelső "klinikai kísérlet". Ő 1747-ben hajóorvosként szolgált az angol flottánál, és egy hajóútja során a skorbutban szenvedő matrózokat különböző csoportokra osztotta, majd különböző módon kezelte őket. Az egyik csoport például kénsav cseppeket kapott, másik ecetet, a harmadik almabort, de annak a csoportnak a tagjai gyógyultak látványosan, akik narancsot és citromot kaptak. Így megtalálta a skorbut ellenszerét. Sajnos az eredményei még évtizedekig nem terjedtek el a gyakorlatban. A C-vitamint végül csak 1928-ban Szent-Györgyi Albertnek sikerült először kristályosan előállítania, ő hexuron savnak nevezte el, és 1932-ben állatkísérletekkel igazolta, hogy hatásos védelmet nyújt a skorbuttal szemben. Amiért 1937-ben Nobel-díjjal is jutalmazták.

A beri-beri ellenszereként Christiaan Eijkman malájföldön szolgálatot teljesítő börtönorvos figyelte meg, hogy a hántolatlan rizst fogyasztó tyúkoknál megszűnt az azokat (és a börtön foglyait is) sújtó betegség. Munkájáért jóval később, 1929-ben kapott Nobel-díjat. 

Christiaan Eijkman felfedezésének hatására Casimir Funk lengyel biokémikus megpróbálta kivonni a beri-berit gyógyító anyagot a barna rizsből. Ez 1912-ben sikerült is neki [4]. Ez az anyag egy már ismert vegyületcsoport az aminok reakcióit adta, mivel egy úgynevezett amino-csoportot tartalmazott. Ebből kiindulva az élet (vitae) és az amin szavakból először vital aminnak, összevonásával pedig vitaminnak nevezte el a molekulát. Ez a vegyület egyébként később a B1 illetve a tiamin nevet kapta.

A huszadik században felgyorsultak az események, folyamatosan jöttek az újabb és újabb eredmények. 1913-ban az USA-ban azonosították a tej zsírjában megtalált A-faktornak nevezett anyagot, a későbbi  A-vitamint, a tej vizes fázisában találhatót pedig B-faktornak nevezték el, majd később B-vitaminnak [5].

A később felfedezett vitaminokat ( C-,D-,E-vitamin, stb.) a felfedezés sorrendjében nevezték el az ABC betűi szerint. A további kutatások megmutatták, hogy az egységesen B-vitaminnak hívott anyag valójában több komponens keveréke, így létre kellett hozni a B-vitaminon belül a számokkal ellátott B1, B2, B3 ,stb. kategóriákat is. Vannak rések is a számozásban, mert néhány B-vitaminnak nevezett anyagról kiderült, hogy már korábbról is ismert vegyületről van szó, amelyeknek más kutatók már adtak nevet így őket az eredeti nevükön nevezzük, ilyen például a B3-vitamin, amely nikotinsav vagy niacin. Más vitaminokról pedig az derült ki, hogy valójában nem is vitaminok, például a B4 járt így.

Majd az ismeretek további bővülésével kiderült, hogy az F-vitaminként elnevezett anyag az esszenciális zsírsavakat takarja, a G-vitaminról később derült ki, hogy a már ismert B2-vitaminnal azonos. A H-vitamin a bőrről (németül Haut) kapta a nevét. Kevéssé ismert, hogy a H-vitamint, a B2 és B6-vitamint György Pál magyar orvos fedezte fel [6]. A K-vitamint pedig a koagulációról (véralvadás) nevezték el, miután a felfedezője Henrik Dam rájött, hogy az a vér alvadásában játszik szerepet, és ezért őt is Nobel-díjjal jutalmazták később.

A valósághoz hozzá tartozik, hogy a vitaminok egy részében nincs is amino-csoport és még nitrogén atom sincs, tehát nem is tartoznak az aminok csoportjába. Az A-vitamin például egyfajta alkohol, a C-vitamin pedig egy szénhidrát-származék, így maga a vitamin elnevezés is csak tudománytörténeti érdekesség.


A kis történelmi kitekintés után a következőkben arról lesz szó, hogy miben találhatóak a különböző vitaminok, mi a szerepük, hogy milyen mennyiségben van rájuk szükségünk és valóban kell-e vitamin tartalmú tablettákat szednünk.

 

 

Felhasznált irodalom:

[1] http://en.wikipedia.org/wiki/James_Lind

[2] http://en.wikipedia.org/wiki/Christiaan_Eijkman

[3] GMO-k a tények tükrében - Magyar Fehér könyv – 2011 - Szerkesztők: Balázs Ervin, Dudits Dénes, Sági László http://www.zoldgmo.hu/uploads/webriq_sites/zoldgentechnologia_webriq_com/pages/files/book-small_MAGYAR%20VEGSO.pdf

 

[4] http://en.wikipedia.org/wiki/Casimir_Funk

[5] The Vitamin sourcebook – Tonia Reinhard – 1998

[6] http://www.kfki.hu/physics/historia/historia/egyen.php?namenev=gyorgyp&nev5=Gy%F6rgy+P%E1l