HTML

Ép és Tudatos

Tudatos, egészséges életvitel a gondolkodó embereknek: racionálisan, tudományos alapokra építve. Ne hagyd magad átverni, tájékozódj hiteles forrásból!

Tudatos, egészséges életvitel - tudományos szemmel!

2011.09.24. 12:42 tézis

Emberközeli tudomány

Van-e közvetlen kapcsolatunk az univerzummal? Történhetnek-e velünk igazi csodák a mindennapokban? A ridegnek tartott tudomány, nagyon is emberközeli, és megkapó válaszokat tud adni ezekre a kérdésekre is.

Sokan meglehetős ellenszenvvel viseltetnek a tudomány iránt. Bonyolultnak, vagy ridegnek látják. Falanszterre [1] gondolnak, ahol Michelangelónak – egy kreatív elmének – egész életén át egyforma, szabvány székeket kell gyártania, mert számszerűen ez hatékony – érzéketlen, közömbös és embertől távoli a tudomány világa sokak számára. Hiába támaszkodunk rá minden nap, élvezzük a gyümölcseit, mégis kevesen gondolkodnak el, hogyan működnek mobiljak egy-egy hívás után. Természetesnek veszik.

Valójában a tudomány nem bonyolultabb annál, hogy ne tudnánk megérteni. Ráadásul a tudomány igen is lehet emberközeli, „spirituális”, ha úgy tetszik, de más módon, mint ahogy néhány önjelölt, képzetlen guru állítja. Két érdekes példával szemléltetném a továbbiakban ez utóbbi gondolatot.


Szorosan össze vagyunk kötve a világegyetemmel. Ezt az állítás sokszor hangzik el különböző formában az ezotéria ködös, mocsaras világából. Nem kell azonban légből kapott, homályos magyarázathoz nyúlni, hogy azt mondjuk: igen. Mi lenne szorosabb kapcsolat annál, hogy ha felnézünk az éjszakai égre, tudatosul bennünk, mi is csillagporból vagyunk. Az oxigén a tüdőnkben, a vas a vérünkben, a kalcium a csontunkban – mind egy egykori csillag-kohó szívében keletkezett. Régebbiek a Föld keletkezésénél. A nehéz elemek többsége ugyanis a csillagokban zajló nukleáris fúziók eredményeként jön létre, egészen a vasig. Ha tükörbe nézünk, és testünket látjuk, bizony a minket felépítő atomoknak igen messzire nyúló történetük van, térben, és időben is. Még különösebb története van, az ékszerként viselt aranynak, ugyanis a vasnál nehezebb elemek a Napnál nagyobb tömegű csillagok nagy robbanással kísért halála közben vagy újabb számítások szerint bizonyos halott csillagmaradványok (neutroncsillagok) összeolvadása során keletkeznek [2]. Porból lettünk, porrá leszünk, ugyebár.

Kép forrása: http://www.nasa.gov/mission_pages/hubble/science/hubble20th-img.html

Másik példánk még merészebb. A csodák világába teszünk kitérőt. A tudomány, bizonyítékokra épít, és kerüli a légből kapott égi fogantyúkat [3], szilárd talajra épít. Mi a helyzet hát a megmagyarázhatatlannak tűnő eseményekkel?

Legjobb, ha kezdetként tisztázzuk, mit is értünk csodán. A wikipédián a következő definíciót találjuk: „A csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében. A csodát ezért főleg különböző vallások hívői élik meg, fogadják el és magyarázzák úgy, hogy az az isten és/vagy természetfeletti erők munkájának eredménye.” [4] Mi a helyzet a tudomány emberével, ő nem tudja megélni a csodát?  John Littlewood, matematikus egy természeti törvénnyel írta le, ahogyan az ún. „természetfeletti” belopakodik a mindennapi valóságba. A csodát ő így definiálta: „olyan esemény, ami millióból egyszer következik be, és amelynek mély jelentőséget tulajdonítunk, ha valóban bekövetkezik”. Littlewood törvénye szerint ilyen csoda átlagban havi egyszer mindenkivel megtörténik [5]. Magyarázata erre a következő: jellemzően legalább napi nyolc órában ki vagyunk téve a világból érkező különféle benyomásoknak, eseményeknek. Másodpercenként legalább egyvalamit hallunk, illetve látunk. Ez napi 30.000, havi egymillió esemény. Ezen események nagy részét tudatosan észre se vesszük. Viszont a történések végtelen sorába egyszer-egyszer becsúszik egy „csoda”: borús hangulatban utazunk. és a rádióban hirtelen felcsendül az egyik rég hallott, kedvelt számunk, ami mintha rólunk szólna, s végül ez jobb kedvre derít. Esetleg elsétálunk egy zálogház mellett, és azt a gyűrűt látjuk meg, amit egy hónapja loptak el tőlünk stb. A Littlewood-féle Csodák Törvénye szerint, az élet tele van kisebb-nagyobb csodákkal. Hogy észrevegyük, az kell hozzá, hogy ne közönyös, bezárkozó állapotban, hanem nyitott szemmel töltsük el az időnket. Egyszerű matematika, hogy ilyen eseményeknek történnie kell.

Tegyük még hozzá, hogy agyunk fontos folytonosan keresi az ok és okozat közötti összefüggéséket, és hogy az emberi faj jellemző tulajdonsága, hogy meg tudja jósolni tapasztalatai (modellek) alapján a jövőt, de ennek a minden ároni magyarázatnak „mellékhatásai” is vannak, ha nem nézünk a dolgok mögé, babonás, természetfeletti magyarázathoz nyúlunk ahelyett, hogy utánajárnánk a valódi, tényszerű magyarázatnak. Ami legalább olyan izgalmas, vagy még izgalmasabb, mint a saját képzeletünk.

 

Felhasznált irodalom:

[1] Madách Imre: Az ember tragédiája, XII. szín: A falanszter

[2] http://www.astronomynow.com/news/n1109/14gold/

[3] Daniel C. Denett: Darwin veszélyes ideája, 2008, Typotex Kiadó

[4] http://hu.wikipedia.org/wiki/Csoda

[5] Natalie Angier: Az alapok, 2010, Európa könyvkiadó Kft.