HTML

Ép és Tudatos

Tudatos, egészséges életvitel a gondolkodó embereknek: racionálisan, tudományos alapokra építve. Ne hagyd magad átverni, tájékozódj hiteles forrásból!

Tudatos, egészséges életvitel - tudományos szemmel!

2011.09.21. 11:00 antitézis

Hogyan fogyasszuk a szénhidrátokat? - Első rész

Címkék: szénhidrátok

A napi táplálékbevitel jelentős részét kell képeznie a szénhidrátbevitelnek. Ezt azonban természetesen nem kristálycukor formájában kell elfogyasztanunk. Mai bejegyzésem arról szól, hogy hogyan érdemes egészségesen és tudatosan fogyasztani a szénhidrátokat.

 

Korábban már szó esett arról, hogy szükségünk van az élelmiszerekre, hogy azokból energiát és alapanyagokat nyerjünk a szervezetünk kiegyensúlyozott működéséhez, testünk felépítéséhez. A tudomány segítségével arra is rájöttünk, hogy a szénhidrátok nem az ördög leheletéből készülnek, hanem az élővilág fontos építőkövei és energiatárolói. A szénhidrátok közé olyan természetes molekulák tartoznak, mint a gyümölcscukor, a répacukor, a szőlőcukor, a keményítő, a cellulóz, stb. [1].

 

 

Van amivel nem érdemes megszakítani a kapcsolatot.

 

 

 

 

Anyagcserénk révén egyes szénhidrátok elégetésével energiához jutunk, (akárcsak a zsírok illetve fehérjék esetében is). Ezáltal képesek vagyunk például mozogni, gondolkodni és egyéb életfolyamatainkat fenntartani. Az izmaink, az agyunk, és minden más szervünk sejtekből áll, amiknek szakadatlan munkájukhoz energiára és a tápanyagok változatos formáira van szükségük.

Az elfogyasztott táplálék útját tökéletesen nyomon lehet követni, és semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy bárhonnan máshonnan energiát nyerne a szervezet vagy, hogy bármilyen más módon energiát veszítene. Ezt azért jegyzem meg, hogy senki ne higgyen az olyan mendemondáknak, amelyek különböző szellemek, angyalok, napfény, kézrátétel, csodaberendezések, stb. energiát adó vagy elvonó képességeiről szólnak. Az energia nem teremthető, nem semmisíthető meg, csak átalakulhat egyik formájából egy másikba. A táplálkozás szempontjából az élelmiszerek molekuláinak kötéseiben tárolt energia alakul át hőenergiává, mozgási-energiává, más molekulák kötéseinek energiájává, munkává, stb.

Annak, hogy a szénhidrátoknak helye van a táplálkozásunkban a legkiválóbb bizonyítéka az, hogy a szervezetünk tökéletesen felkészült a hasznosításukra [2]. Amint a szánkba vesszük a falatot, és rágni kezdünk, az nyállal keveredik el. A nyál tartalmaz egy α-amiláz nevű enzimet, amelynek feladata az ételekben egyik legnagyobb mennyiségben jelen lévő szénhidrát, a keményítő bontása.

 

Az amiláz enzim feldarabolja a keményítő molekulát.

 

 

Tehát már a szájban elkezdődik, majd később a hasnyálmirigy és a vékonybélnyálkahártya segítségével fejeződik be a szénhidrátok egyszerű cukrokra való bontása. Ebben az utolsó szakaszban az emésztéshez már csatlakoznak a tejcukor és a répacukor bontásához szükséges enzimek is (laktáz és szacharáz). Miután bélrendszerünk egyszerű cukrokra bontotta azokat a szénhidrátokat, amelyeket csak tudott, azok felszívódnak, és résztvesznek a korábban említett anyag- és energia-forgalomban. A táplálékban jelenlévő egyszerű cukrokat, mint például a szőlőcukor és a gyümölcscukor nem kell lebontani, azok változatlan formában szívódhatnak fel.

Az energia szállítását testünkön belül a vérünk végzi, amely szőlőcukrot tartalmaz, és ad le a sejtjeinknek (vércukorszint). Amennyiben nem fogyasztunk elég szénhidrátot, abban az esetben szervezetünk fehérjékből fogja azokat előállítani, ám a fehérjékre esetleg máshol lenne szüksége. A kielégítő szénhidrátfogysztásnak tehát fehérjemegtakarító hatása van.

A számunkra emészthetetlen szénhidrátok folytatják az útjukat a bélrendszerünkben és egy részüket a bélflóraként emlegetett bélbaktériumok fogyasztják el azokat (pl: lactobacilusok, bifido bakteriumok) [3]. Az ételeink válogatásakor rájuk is gondolnunk kell, mert nagyon hasznos a jelenlétük, és az, hogy jól legyenek táplálva. Egyrészt vitaminokat termelnek nekünk (pl: K-vitaminok), másrészt kiszorítják a megbetegedést okozó baktériumokat.

A bélbaktériumaink tápanyagaiként szolgáló szénhidrátokat hívjuk prebiotikumoknak [4]. Ezek változatlanul jutnak át a tápcsatornánk vastagbél előtti szakaszain, szervezetünk nem bontja le őket. Ezeket a szénhidrátokat hívjuk élelmi rostoknak is. Ilyen prebiotikum például a laktulóz.

 

Mivel ennél többet már én is türelmetlenül olvasnék el, ezért innen folytatjuk! :)

 

 

Felhasznált irodalom:

[1] Kémia II. osztály - Dr Pfeffer Ádám, Nemzeti Tankönyv Kiadó 1998

[2] SH Atlasz- Élettan – Springer Hungarica 1996

[3] Állatorvosi Takarmányozástan és Dietetika, Szerkesztette: dr Fekete Sándor, Mezőgazda Kiadó Kft 2004

[4] Élelmiszer-Kémia, Szerkesztette: Hajós Györgyi, Akadémia Kiadó 2008