HTML

Ép és Tudatos

Tudatos, egészséges életvitel a gondolkodó embereknek: racionálisan, tudományos alapokra építve. Ne hagyd magad átverni, tájékozódj hiteles forrásból!

Tudatos, egészséges életvitel - tudományos szemmel!

2011.09.15. 09:00 antitézis

Mik azok a szénhidrátok?

Címkék: szénhidrátok

Pár szóban összefoglaljuk, hogy mik is azok a szénhidrátok, mire jók és hol találhatóak meg. Ezt azért érzem szükségesnek, mert az évtizedes lejáratókampányoknak köszönhetően nagyon negatív lett a kifejezés csengése. Ám a félelmek jelentős részben alaptalanok, csak a tudatlanságnak, a kétségbeesettségnek, a pletykáknak és egyesek üzleti érdekeinek köszönhetőek.

Ha a környezetemben valaki le szeretne fogyni, akkor az első dolog, amit megpróbál, az „kizárni a szénhidrátokat az étrendjéből”. Ez szerencsére nem szokott sikerülni, mivel az emberek egyrészt pontosan nem is tudják, hogy mik azok a szénhidrátok, így nehezen kerülik őket. Másrészt a szénhidrátok a legtöbb élelmiszerünkben benne vannak, még a zöldségekben, gyümölcsökben is. Amelyeket (eddig legalábbis) egyik „egészséges” táplálkozási irányzat sem kiáltott még ki ellenségnek.

           Energiát (is) ad!

A természetben a legnagyobb mennyiségben képződő szerves vegyületek a szénhidrátok! Rendkívül sokféle molekula tartozik ebbe a csoportba. Az életünk pedig elképzelhetetlen lenne nélkülük. Rajtuk keresztül, a létrehozásukkal tárolják a növények a Nap energiáját. A növényevő állatok a növények elfogyasztásával, szénhidrátjainak feldolgozásával biztosítják a túlélésükhöz, a növekedésüköz szükséges energiát és az építőelemeket. A mindenevő állatok -mint például az ember is- pedig a növények és az állatok elfogyasztásával biztosítják a számukra nélkülözhetetlen tápanyagokat.

 

A szénhidrát név eredete a tudománytörténet egy érdekessége az 1800-as évekből. Amikor vizsgálat közben hevítették a molekulákat, akkor víz távozott és szén maradt hátra az edényben. Ebből arra következtettek a vizsgálatot végzők, hogy a kérdéses anyagok a szén vízzel összekapcsolt vegyületei (hidrátjai) lehetnek [1]. Valójában mi már tudjuk, hogy a háromféle elem, a szén valamint (a vizet is alkotó) hidrogén és oxigén közösen, egymáshoz elsőrendű kötésekkel kapcsolva építik fel a szénhidrátokat, egy molekulát alkotva. Hő hatására a szénhidrát-molekulák elbomlanak, szén marad hátra és víz molekulák távoznak. A szénhidrát elnevezés azonban megmaradt. 

 

A szénhidrátok közé sok vegyület tartozik, ezeket többféleképpen is csoportosíthatjuk. Véleményem szerint a természet képződményeinek bármilyen felosztása önkényes, így most nyugodt szívvel, a teljesség igénye nélkül, csak a számunka legszükségesebb kategorizálást követem el, és az étkezés szempontjából a legfontosabbakat említem meg.

 

Léteznek egyszerű cukrok, amelyek nem bonthatóak kisebb molekulájú szénhidrátokra. Ezek édesek, ilyenek például a szőlőcukor (glükóz), a gyümölcscukor (fruktóz), az eritróz, az arabinóz, a galaktóz, stb [2].  Ahogyan neveik alapján is sejthető, a gyümölcsökben jelentős mértékben előfordulnak, de ezen túlmenően a glükóz például az emberi vér 0,1 %-át teszi ki. A méz pedig átlagosan 35%-ban szőlőcukrot, és 40%-ban gyümölcscukrot tartalmaz [3].

Ezek az egyszerű cukrok lebontás nélkül gyorsan felszívódhatnak, a vérünkbe kerülve gyorsan eljuthatnak sejtjeinkhez és energiával szolgálhatnak számunkra. 

 

Az egyszerű cukrok molekuláinak összekapcsolódásával jönnek létre az összetett cukrok. Két ilyen egyszerű cukor alkotja többek között a tejcukrot és a répacukrot (másnéven nádcukrot), valamint a maltózt is, amelyek szintén édesek. Elnevezéseik alapján jogosan feltételezzük, hogy a tejcukor a tej természetes tartozéka (kb. 6%-ban még az anyatejé is), a répacukorból a cukorrépa és a cukornád tartalmaz jelentős mennyiséget (akár 20 illetve 25 %-ot is). Maltózból a mézben is találunk 1,5% körüli mennyiséget. Ezeket az összetett cukrokat már enzimek segítségével egyszerű cukrokra kell darabolnia szervezetünknek. A tejcukorra érzékenyeknél például ez nem működik megfelelően.

 

Nagyszámú egyszerűcukor-egység összekapcsolásával jönnek létre az úgynevezett poliszacharidok (poli- = sok, görög eredetű kifejezés; a szacharid = a szénhidrát). Ilyen óriási láncmolekula például a keményítő, a cellulóz, és az emberi szervezetben megtalálható glikogén is.

 

A keményítő a növények tartaléktápanyagaként jelentős mennyiségben előfordul például a krumpliban, a gabonákban, és a belőlük készült élelmiszerekben, így a kenyérben és a tésztákban. Szintén fontos tápanyagunk!

 

A cellulóz adja a növények tartását, a sejtfaluk alkotója. Az ember szervezete a cellulózt és még számos poliszacharidot (pektinek, hemicellulóz, karragén, stb.) nem képes lebontani.

 

Az egészséges táplálkozáshoz nélkülözhetetlen, hogy megfelelő mennyiséget, naponta 30-40 grammot fogyasszunk a diétás rostnak nevezett emészthetetlen szénhidrátokból! [4] Szerepükről, előfordulásukról később feltétlenül beszélünk még!

 

A glikogén az állatok (köztük az ember) májában és izmaiban található tartaléktápanyag. Ilyen formában raktározzuk az életünkhöz, a mozgásunkhoz szükséges szénhidrátot.

 

A felsorolt néhány szénhidrát közül a bonthatóakat a szervezetünkben oxigénnel reagálva széndioxiddá és vízzé égetjük el (mint például a szőlőcukrot, gyümölcscukrot, répacukrot, tejcukrot, keményítőt és glikogént). Így biztosítunk energiát a testünk fűtésére, az izommunkára és testünk saját anyagainak előállításra. Tehát nem kerülnünk kell őket, csak jobban megválogatni, hogy melyekből és milyen mennyiségben fogyasztunk! Következő bejegyzéseinkben sok szó fog még esni erről a témáról is!

 

 

 

 

[1] Dr Pfeffer Ádám – Kémia II. osztály, Nemzeti Tankönyv Kiadó 1998

[2] SH atlasz – Kémia – Springer Hungarica 1995

[3] Élelmiszer-Kémia, Szerkesztette: Hajós Györgyi, Akadémia Kiadó 2008

[4] Élelmiszerkémia és táplálkozástan I. Salgó András, Műegyetem Kiadó 2001